Kiegészítő felsőoktatási finanszírozási javaslat – mit építsünk a kekva-romjain?

 

Nem kérdés, hogy az állam felelőssége és feladata a felsőoktatás mindekori fenntartása. Az sem lehet vitás azonban, hogy az állam a saját forrásaival soha nem lesz képes egységesen magas színvonalú oktatást biztosítani, mert az állami normatív finanszírozás nem jutalmazza a kiválóságot, az egyéni intézményi kezdeményezéseket, mert nem tud és nem is tehet különbséget egyetem és egyetem között. Vagy mégis? Azt a kérdést kívánjuk jelen dolgozatunkban megvizsgálni, hogy miként tud az állam a saját ösztönzőrendszereivel közrehatni abban, hogy az egyes felsőoktatási intézmények törekedjenek a minél jobb oktatási színvonal elérésére, mik azok az eszközök, melyekkel serkenteni lehet az egyetemeket, hogy ne elégedjenek meg a középszerűséggel, a „biztonsági játékra” törekvéssel, hanem folyamatosan keressék a fejlődés lehetőségeit, bátran kísérletezzenek és vállalkozzanak, miközben ösztönzi a gazdasági életet az egyetemi kapcsolatok kiépítésében, együttműködésben.

Előre kell bocsátanunk, a most felvázolandó modell-javaslatunk nem találja fel újra az egyetem finanszírozást, mint olyant, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy Nyugat-Európában és az USA ban több olyan egyetemi fenntartási-finanszírozási modell is van ( Aalto, LBS, Harvard, Yale, Oxford, LBS, stb ), amelyek jó kiindulási alapot jelenthetnek és magyar viszonyokra adoptálhatók. Meg kell néznünk, mi és miért működik máshol az adott társadalmi-kulturális közegben és át kell vennünk ezen rendszerekből azon elemeket, melyek Magyarország magyar egyetemeknek előnyösek lehetnek.

Kulcsszavaink:

Szemléletváltás – Magyarországon szokás minden megoldást az államtól várni. Az Orbán rezsim 16 éve példátlan központosítást és állami gyámkodást jelentett az élet minden területén, így a költségvetési források elosztásában és az egyetemek kezelésében is. Nem kérdés, hogy a felsőoktatás fenntartása és finanszírozása még hosszú ideig alapvetően állami feladat és teher marad. Azonban időben el kell kezdeni kiépíteni egy olyan, jellemzően piaci alapú kiegészítő finanszírozási struktúrát, ami ha kiváltani nem is, de folyamatosan bővülő mértékben ki tudja egészíteni az állami finanszírozást, miközben indirekt módon több oldalról is kedvezően hat az egyetemek színvonalára. Egy új modell bevezetéséhez azonban szemléletváltásra lesz szükség. Rá kell jönnie az egyes szereplőknek ( állam, egyetemek, gazdasági-üzleti élet ), hogy nem fog, mert az erőforrások korlátozottsága folytán nem tud mindent egyedül megoldani az állam, miközben a felsőoktatási piacon ádáz verseny folyik, a jó egyetemek ( értve ezalatt minimum az EU egyetemeit ) elszívó erőként hatnak nemcsak a diákok, de az oktatók és a K+F/ vállalati kapcsolatok piacán is, aki pedig nem hajlandó megérteni az idők szavát, az végzetesen lemarad. A színvonal emeléséhez többlet forrás kell, amit vagy be tud vonni a piacról és/vagy pályázati pénzekből az egyetem, vagy marad a normatív állami finanszírozásból való tengődés, a bánatos siránkozás és gazdasági/szakmai vegetálás. Aki többre és jobbra vágyik, annak tenni kell ezért, alternatív kiegészítő finanszírozási források bevonása után kell néznie. Ebben mindenkinek  meglesz a maga feladata: ösztönzés, felismerés, kezdeményezés, működtetés.

Kiválóság – az egyetem nemcsak kiválóságra nevel, hanem – elvileg - maga is kiválóságot nyújt oktatói és tananyagai révén. Az az oktató, aki nemcsak az egyetemi katedrán, hanem a gazdasági-tudományos életben ( a „piacon” ) is jelen van, nemcsak jó példával jár elő, de piaci/iparági tapasztalatot szerez, az egyetem pedig iparági kapcsolatokat és frissességet. Nyilván csak a kiválóak tudnak majd érvényesülni a katedrán kívül, a középszer továbbra is megelégszik, ha heti 3x-2 órában leadja a 10 éve nem frissített tananyagot, de az így szerezhető többletjövedelem és többlettudás több és több oktatót sarkall a kiválóságra, a piaci-tudományos megmérettetésre.

Proaktivitás – felülről soha nem jön megoldás, csak szabályozás és utasítás. A mindenkori szakpolitika feladata az alulról jövő kezdeményezések bátorítása, segítése és jutalmazása. Olyan ösztönzőrendszer kiépítése, amiből nem érdemes kimaradni. Ha van fentről fogadókészség, az egyetemek kezdeményezőkéssége-és képessége döntő. Piacra és/vagy gyakorlati tudományos terepre lépés mindig kellemetlen dolog: minden pillanatban leméri a szereplőket, tükröt tart eléjük, értékítéletet mond róluk. Viszont a jó munkát díjaza, a siker serkenti a szereplőket, egyre jobb teljesítményre sarkallja.

A magyar egyetemek finanszírozása a KEKVA-modell után stratégiai keresztúthoz ér: az állami forrás önmagában sem nem elegendő, sem nem politikailag stabil, a KEKVA-konstrukció pedig - a leválthatatlan, személyes tét nélküli kuratóriumi rendszer miatt - nem javítható.

Miért nem javítható a Kekva-alapítványi modell? -az önreprodukáló, leválthatatlan, számon kérhetetlen, ellenőrizhetetlen és kontrolálhatatlan irányítási (kuratóriumi) rendszer, szabályozás, folyamatosan generált érdekkonfliktus ( nemcsak személyek okán, hanem alapvetően maga a Kekva-szerkezet okán ), politikusok és NER “üzletemberek”, mint kuratóriumi tagok személyes tétje nélküli kuratóriumi működés,   szenátusi vétójog hiánya stratégiai és pénzügyi-gazdálkodási kérdésekben, tenure-rendszer hiánya, a legfontosabb akadémiai-szabadsági garanciák hiány miatt.

Újra kell gondolni a rendszert, új struktúrát kell felépíteni.

Új fenntartási - finanszírozási modellt kell kialakítani és a legjobb, ha ezt az állam, az egyetemek és a gazdasági élet szereplői közösen alkotják meg

 Jelen javaslatunk alapvető célja annak feltárása, hogy a) az adott típusú egyetem milyen területeken igazán erős, mit tud hozzáadni a magyar gazdasághoz, kultúrához, társadalomhoz, majd b) megpróbálja megvizsgálni, hogy ezen speciális erősségek közös kiaknázása miért lehetne vonzó piaci-gazdasági-filantróp szereplők számára, akik tőkével/pénzügyi adománnyal vennék ki részüket az adott egyetem hosszú távú finanszírozásából.

Egyetemeink típusai: gazdasági-pénzügyi, egészségtudományi, mérnöki ( műszaki, építés ) és mezőgazdasági, illetve társadalomtudományi ( bölcsész ) és tanári. ( A művészeti egyetemekkel, azok speciális típusa miatt itt most nem foglalkozunk. )

Miben jók egyetemeink:

1. Gazdasági-pénzügyi felsőoktatási intézmények:

- vállalatvezetői hálózatból,

 - adatból,

-  executive education-ből,

- vállalati problémamegoldásból,

- startup- és scaleup-kapcsolatokból, és

- üzleti reputációból.

 2. Egészségtudományi ( orvosi ) felsőoktatási intézmények ( ahol klinikai kutatás mellett erős a klinika ellátás ):

- anonimizált egészségadat bázis,

- labor, műszerek, kísérleti eljárások,

- alapkutatások,

- klinikai tapasztalat,

- biotech/medtech eljárások

 3. Műszaki ( mérnöki ) és mezőgazdasági felsőoktatási intézmények ( ahol a tudás sokszor közvetlenül iparági megrendelésbe fordítható ):

- labor, műszerek, kísérleti eljárások,

-  alapkutatások és alkalmazott kutatások ( vállalati K+F együtműködések )

- industry in Campus ( pl Audi Győrben, Bosch, Ericsson, Nokia, Siemens, MOL, BMW, Continental BME, Debrecen, Óbudai Egyetem Miskolc, vagy Syngenta, Bonafarm, Claas Gödöllőn, KITE, Axiál, Bayer Debrecen )

 4. Társadalomtudományi ( bölcsész ), tanárképző felsőoktatási intézmények:

- nyelv, kultúra,

-  történelem,

- kritikai gondolkodás,

- a következő bölcsész és tanárgeneráció,

Egyetemeink közös problémája jelenleg, ha leszakítjuk róluk a Kekva-modellt, ami egy torz, igazságtalan, átláthatatlan finanszírozási modellt is jelentett, személyes téttel nem rendelkező döntéshozók részvételével az, hogy :

 - főleg állami finanszírozásból élnek,

- némileg diplomagyár logikában működnek,

- kevéssé integráltak a vállalati döntéshozatalba,

- gyenge az alumni monetizáció,

- kevés a valódi executive network,

- nincs erős „knowledge commercialization”, a tudás kereskedelmi hasznosítása.

 Alapelképzelés alumni pénzügyi-szakmai befektetők, illetve filantrópok bevonása az egyetemek kiegészítő finanszírozásába. Az egyes egyetemtípusok eltérő megközelítést igényelnek, mert más módon lehet piacról vagy adományozóktól pénzt becsatornázni egy közgazdasági, műszaki, mezőgazdasági, orvosi egyetemhez, mint egy bölcsész vagy tanárképző egyetemre, de egyben közös: endowment alapok felépítésében és működtetésének logikájában, szabályaiban.

Vegyük sorra egyetemtípusonként a piaci-szakmai tőkebevonás, illetve más piaci logikán működő jövedelemforrások, valamint az ún. filantróp adomány, mint kiegészítő finanszírozási formák lehetőségeit!

A.    Közgazdasági egyetemek kiegészítő finanszírozási javaslata ( hívószavak: endowment alap, tudástranszfer, kockázati tőke, adathalmaz, AI- adatelemző kutatás ):

Közgazdasági területen a legnagyobb érték meglátásunk szerint nem a labor és eszközpark hanem a kapcsolati és tudás-infrastruktúra, amely alatt azt értjük, hogy az egyetem legnagyobb gazdasági értéke nem a fizikai infrastruktúra ( labor, gépek, műszerek ), hanem a ki ismer kit, milyen tudás áramlik, milyen cégek kapcsolódnak, milyen vezetők fordulnak meg ott, milyen adat és tapasztalat koncentrálódik, és ebből milyen üzleti döntések, cégek, együttműködések születnek.

Az ilyen típusú egyetem felhasználható „nyersanyag”-ként információval, kapcsolatokkal, bizalommal, üzleti problémákkal, döntéshozói hozzáféréssel, teméntelen adattal és reputációval dolgozik.

Ez az a „kapcsolati és tudásinfrastruktúra”, amivel kell és lehet valamit kezdenünk. Az kell tudomásul vennünk, hogy egy közgazdasági egyetem nem diplomát, hanem koordinációt ad el a diákjainak.

Mit jelent a „tudásinfrastruktúra”? Azt, hogy az egyetem nemcsak tanít, hanem benchmarkokat gyárt, adatokat elemez, vezetőket képez, iparági insightot termel, módszertanokat fejleszt, AI workflow-kat tesztel, céges problémákon dolgozik, stb., tehát a tudás maga lesz az infrastruktúra a közgazdasági egyetemnél.

Ezért egy jól működő és színvonalas közgazdasági egyetem nem vagy nemcsak diplomaüzemként válhat sikeressé, hanem üzleti koordinációs platformként, mert az egyetemnél banki vezetők tanítanak, AI startupok pilotolnak, hallgatók valós cégadatokon dolgoznak, a Big4 helyett az egyetem futtat benchmark kutatásokat, scaleup founder-ek ( bizonyított startuper ) mentorálnak, VC-k rendszeresen bent vannak, executive AI programokon CFO-k és HR vezetők ülnek.

Ez a felismerés egyenesen elvezet minket ahhoz a kérdéshez, amelyet minden egyetemnek fel kell tennie magának: miben vagyok egyedülállóan erős, és ezt az erősséget hogyan tudom piaci értékké alakítani anélkül, hogy feladnám az akadémiai szabadságot? Államnak feladata ezen gondolkodásra való biztatás, bátorítás, ösztönzés.

Finanszírozási lehetőségek – piaci alapon

Zárójeles megjegyzés: jelen dolgozatban feltételezzük a Kekva-modell megszüntetését, valamint nem foglalkozunk az állami finanszírozással, illetve a hallgatói tandíjakkal, mint bevételi forrásokkal. Továbbá alapfeltevés: az endowment modell mindegyik egyetemi formánál életképes és működhet, más-más mértékben.

1.     Endowment Alap - Alumni Found

Közgazdasági egyetemnek ( és általában minden egyetemnek ) erős alumni hálózata van, amiről maga sem tud, mert nem törődik vele, pedig sok volt hallgatója ül bankokban, tanácsadó cégeknél, scaleupoknál, multinál, de ezek tömege gyakorlatilag nincs intézményesen aktiválva. Hogy az alumni ne „nosztalgikus öregdiák” hálózat legyen, létre kell hozni egyetemi befektetési alapot, alumni contribution rendszert, és adóoptimalizált vállalati támogatási struktúrát.

Mindez nem adománykampányként, hanem a magyar üzleti elit saját tudás-utánpótlási infrastruktúrája-logikával. Egymásra kell találnia az egyetemnek és az üzleti elitnek.

Az endowment az Egyetem fenntartásának és működésének hosszú távú pénzügyi stabilitását, politikai ciklusoktól való részleges függetlenségét, stratégiai rugalmasságot, kutatási és innovációs szabadságot és elit alumni-hálózat kialakítását kell biztosítania.

A létrehozandó ún. endowment alap lényege egyetlen mondatban: tartós tőkealap, amelynek soha nem a tőkéjét, hanem a hozamának egy fenntartható részét költik el évente. Feladata stratégia, governance, felügyelet.

Alapkezelést profi, pályázaton kiválasztott, saját tőkével is beszálló alapkezelő végzi, aki befektet, vagyonkezel, kockázatkezel. Alapkezelő tehát pályázik a megbízásra és saját tőkét is hozzátesz, ez százalékosan meghatározandó az alapítók által betett tőkéhez viszonyítva ( néhány százalék ).

Felügyelet és operatív irányítás szétválik. Tőkéhez hozzányúlni nem lehet, csak a hozam a felhasználható. Alumnik bevonása kulcskérdés: nem adományt adnak, hanem befektetnek. Állam adókedvezménnyel támogat és vállalja a piacról begyűjtött tőke összegének X %-val kiegészíti az alaptőkét ( egyes egyetem-fajtánként eltérő mérték javasolt ).

Az endowment befektetés nem klasszikus befektetés lesz az alumni befektető számára, mert nem osztalékpapír, nem ETF és nem kockázati tőkebefektetés. Ebből következően nem pénzügyi ROI-t vár az alumni. Mit kap akkor az alumni ? Pénzügyi ROI helyett kap státuszt, hozzáférést, hálózatot, reputációt és hosszú távú stratégiai előnyt. Ebből következően network ROI-t és influence ROI-t vár/kap az alumni, mert saját jövőbeli networkjébe, hozzáférésébe és gazdasági ökoszisztémájába fektet be.

Hangsúlyozni kell: ne „adománygyűjtést” végezzünk az endowment alap számára, hanem többszíntű partneri rendszert, amiben minden szinten más „befizetéshez” más jogosultság, lehetőség tartozik.

Mire gondolunk? Nézzünk egy egyszerű táblázatot:

Tagsági szintek         Éves contribution     Mit kap?

Alumni Member         100–500 EUR            alap események

Executive Circle         5k–25k EUR              zárt briefingek

Innovation Partner     50k–250k EUR          kutatási együttműködés

Founding Patron         500k+ EUR                stratégiai szerep

Legacy Circle                         5M+ EUR                   named institution/jelentős influence

Nyilván a táblázatban szereplő összegek csak javaslatok, konkrét sávokat alapos számítások ( piackutatás, tervezés ) után lehet meghatározni.

Jogi forma - Az endowmentet egy közhasznú alapítvány hordozza ( kifejezetten nem KEKVA-konstrukció ! ). Előnye kettős: egyrészt a közhasznú szervezetnek nyújtott adomány adókedvezményt élvez, míg a KEKVA-nak nyújtott támogatás nem, másrészt a közhasznú alapítvány a Ptk. szerinti normál alapítványi kontroll alatt áll, ahol az alapítói és kuratóriumi jog szétválik. A felügyelet (stratégia, governance) és az operatív vagyonkezelés szétválasztása a javaslat szerint történik.

Vagyonkezelés - a Kekva-modellből oly fájón hiányzó személyes tét beépítése: a vagyont pályázaton kiválasztott, professzionális alapkezelő kezeli, a kockázati- és magántőkealapokból ismert GP-logikával: token önrész ( 1–2-5% ), teljesítményarányos díj hozamküszöb felett, átlátható, auditált működés/jelentés. A felügyelő bizottságban kötelezően helyet kapnak az egyetemi szenátus, az alumni és független pénzügyi szakértők delegáltjai, aktív politikusok kizárva. Ez a javaslat „felügyelet és operatív irányítás szétválasztása" elvének intézményi formáját biztosítja.

Hozamszabály - érdemes megfontolni, hogy a Yale-féle simító szabályt adaptáljuk: éves kifizetés = a tavalyi kifizetés 80%-a + a hosszú távú célráta ( reális 4-6% ) 20%-a, mindez inflációval korrigálva.

2.     Professzor nem csak oktató

Amennyire meg tudjuk ítélni, a közgazdasági egyetemek jelenlegi modelljében az egyetemi oktató tanít, publikál, adminisztrál ( de ez a megállapítás érvényes más típusú egyetemek oktatóira is ! ). Miközben azonban lehetne board advisor, startup mentor, szakpolitikai stratégiai tanácsadó, részmunkaidős gazdasági-stratégiai vezető külső vállalatoknál, kutató vállalkozó.

Az oktatói KPI-okban ( ha vannak egyáltalán ) pedig megjelenne a vállalati együttműködés, a spin-off, a külsős szakpolitikai-stratégiai tanácsadás, részmunkaidős külsős munkák, nemzetközi partnerkapcsolatot, stb. Ez az oktatónak is bevételt hoz, egyetem is profitál belőle, miközben iparági kapcsolatot generál és ösztönöz a folyamatos fejlődésre, miközben KPI-ok révén visszajelzést ad.

3.     Egyetemi venture studio

Az egyetem legyen egyben egy startup stúdió is: nem startup inkubátor és nem magvető alap, mert nem ötleteket vár kívülről, hanem belülről generálja azokat oktatóival és hallgatóival, maga hozza létre a startupot, aktívan céget épít, alapítótárs és operatív vezető is. Milyen területek ? Pl HR-tech, fintech, edu-tech, adatelemző rendszerek, AI megoldások, stb. Ez az ötlet sem új, számos más egyetemen működik ez a típusú startup inkubátorság. Itt adókedvezmény, társfinanszírozás az állami feladat/lehetőség.

4.     Vállalati adatpartnerségek kérdése

Meglátásunk szerint ma javarészt kihasználatlan terület a vállalati adatpartneri kapcsolat, mert egy közgazdasági egyetem egyik legnagyobb rejtett lehetősége ( kvázi vagyona ) az adatkutatás. Bankok, e-commerce szereplők, HR-platformok egy halom anonimizált adatot kezelnek, birtokolnak. Az egyetem ezen adathalmokkal kapcsolatban modellezhet, benchmarkolhat, AI rendszereket építhet, iparági insightot készíthet, miközben oktat, ami által a megbízó vállalat nagyobb döntéstámogatást kaphat, mint saját szervezetétől ( kiegészítő jelleggel ), míg az egyetem pénzt, kutatási relevanciát és nem mellesleg publikációt, hallgató tudást, kapcsolatot, ösztöndíjat.

5.     További bevételi források: Magas árrésű vezetőképzés CFO-knak, HR-vezetőknek, AI-programok, meglévő hálózat monetizálása, Vállalat által szponzorált tanszékek,  Moduláris, fizetős továbbképzés és certifikáció, visszatérő bevétel, Módszertanok, indexek, adat-termékek eladása,

B.    A műszaki, mezőgazdasági egyetemi modell: ( hívószavak: Fraunhofer + tudástranszfer + spin-off )

A műszaki és a mezőgazdasági egyetemek komparatív előnye, hogy tudásuk közvetlenül iparági megrendelésre fordítható ( találmányok, szabadalmak, eljárások, robotika, AI- alapú tervezés, döntéstámogatás, új növényfajták, új precíziós, akár AI alapú gazdálkodási technológiák, klíma-adaptáció, vízgazdálkodás, alternatív élelmiszer-technológiák, stb ). Közbevető megjegyzés: nem véletlen, hogy a fidesz-kormány alatt a kekva- törvénnyel a MOL megszerezte a BME-ét és Magyarország többek között legnagyobb agrárbirodalmát tulajdonló Csányi Sándor a Gödöllői Egyetemet. További előny és erősség, hogy a következő nemzedék mérnökei és kutatói innen kerülnek ki, ez kapcsolati hálót is biztosít.

Ezen egyetemek esetén az előző A./ pontban részletezett endowment alapon túl a kiegészítő finanszírozási modell három pilléren állhat :

Bázis - állami alapfinanszírozás: stabil magtőke az előversenyző alapkutatáshoz és az oktatáshoz. Ez teszi az intézményt vonzóvá az ipar számára - nem cél, hanem alap (Fraunhofer elv).

Szerződéses kutatás - az ipar finanszírozza: vállalati K+F-megbízások, közös laborok, „Industry on Campus" (a TUM-modell: Siemens, BMW, SAP, KITE, Bosch, Bayer, stb a kampuszon). Megosztott, drága műszerpark mint szolgáltatás (tesztelés, mérés, prototípus) más cégeknek és egyetemeknek.

Licenc + spin-off equity - a tudás tulajdona: szabadalmak licencbe adása a feltaláló részesedésével ( MIT-modell ), és tulajdonrész a kipörgetett technológiai cégekben ( Oxford Science Enterprises-modell ). Magyar minta: a BME-ből indult Prezi mutatja a benne rejlő potenciált.

A személyes tét elve itt a feltalálóra és az alapítóra alkalmazva jelenik meg: a kutató oktató részesedik a találmány hozamából, az egyetem a cégben, így mindkettőnek érdeke a siker. Ez pontosan az ellentéte a HUN-REN-nél kifogásolt megoldásnak, ahol a találmány hozamát elvonták a feltalálótól. És nem mellesleg a kiválóságra ösztönöz.

C.    Orvosi egyetemi modell ( hívószavak : klinikai bevétel, licenc, anonimizált egészségadat, eljárások )

Az orvosi egyetem (pl. SOTE, Szeged, Pécs ) a leginkább bevételtermelő intézménytípus lehet és kell, hogy legyen, mert az oktatás és a kutatás mellett klinikai ellátást is végez. Ha kitekintünk, Nyugat-Európában és USA-ban azt látjuk, hogy a nemzetközi „academic medical center" modell három komponensből épül: egészségügyi rendszer (betegellátás bevétele), orvoscsoport (klinikusok) és az orvosi kar (tandíj, endowment, pályázat). A klinikai oldalról az akadémiai misszióhoz átáramló forrás (funds flow) a betegellátási nettó bevétel mintegy 12,8% a, vagyis a gyógyítás finanszírozza a kutatást és az oktatást. Már, ha jól csinálják.

Az orvosegyetem potenciális bevételi forrásai: klinikai bevétel ( betegellátás, komplexebb beavatkozások ),   biotech/medtech ( gyógyszer-és eszközfejlesztési szabadalom, royalty ), klinikai vizsgálatok ( szerződéses fázisvizsgálatok gyógyszerkutatáshoz ) egészség-adatpartnerség ( anonimizált eü adatok, AI modellek, kutatás ), orvosi filantrópia ( nevesített klinika/kutatólabor, gyógyítási célú adományok ).

A magyar adaptáció kulcsa, hogy a klinikai bevétel ne szivárogjon el, hanem átlátható „funds flow"-mechanizmuson keresztül, nyomon követhetően finanszírozza a kutatást és az oktatást, és hogy a biotech-licenc hozamából a feltaláló kutató is részesedjen.

D.    Tanárképző és bölcsész egyetemek - az endowment legnehezebb esete ( hívószavak: nyelv, kultúra, történelem, hagyomány )

Itt a legnehezebb a feladat és érdemes ezt őszintén belátnunk. A tanárképző és a bölcsész intézménynek ui. nincs MOL-osztaléka, nincs milliárdos szabadalma, nincs fintech spin-offja, és az alumnijai jellemzően nem befektetési alapoknál ülnek, hanem iskolák tanárijaiban, irodalmi szerkesztőségekben, múzeumok eldugott dolgozószobáiban, egyetemek nyelvész tanszékein, stb. A javaslatunk logikája itt is a „keresd meg az egyedi erősséget, amivel befektetőt szólíthatsz meg" elven alapul: itt is érvényes az alapelképzelésünk, hogy van hozam a befektető számára, de a hozam természetét újra kell definiálni, mert az nem üzleti, hanem kulturális, örökségi és társadalmi hozam. Miért más ez az eset? A bölcsészet és a tanárképzés értéke valós, minden pillanatban érezzük, ugyanakkor nehezen árazható: nyelv, kultúra, történelem, kritikai gondolkodás, a következő tanárgeneráció, bölcsészgeneráció. Az általunk áttekintett nemzetközi gyakorlat ezért itt nem üzleti partnerséget, hanem ún. filantróp endowmentet alkalmaz, azaz kisebb, célzott alapokat, amelyek hozama nem profit, hanem presztízs, örökség és társadalmi hatás.

Ezen kis filantróp-endowmentek eszköztára:

-        - nevesített tanszékek és professzúrák,

-        - ösztöndíj-endowmentek, egy-egy donor vagy család nevét viselő, tartós ösztöndíjalap tehetséges, rászoruló hallgatóknak, a legkönnyebben „eladható" örökségi termék,

-        - kultúrális és örökségi mecenatúra, a nemzeti kultúra, nyelv, irodalom, történelem támogatása olyan donoroknak, akiknek a hozam a kulturális hagyaték megőrzése ( Nemzeti Kulturális Alap mintájára, magánforrással kiegészítve, nem Hankó-módon ).

-  - hagyaték (legacy/planned giving), idős, gyermektelen vagy az intézményhez kötődő alumnik végrendeleti adományai,

-      - állami párosítás, itt a legfontosabb az állami részvétel: minden összegyűjtött magánforinthoz kiegészítő közforrást kell rendelni, mert a piac önmagában gyenge, de ha látja, nemcsak neki, hanem az államnak is fontos a nemes cél, az ösztönzőleg hat.

Látjuk, a befektető itt sem pénzügyi, hanem négyféle nem-pénzügyi hozamot kap, úgymint

- nevét viselő katedra, ösztöndíj, könyvtár ( tartós névhasználat ),

- a nagyvállalatok által sokat hangoztatott társadalmi felelősségvállalás látható és láttatható hiteles formája,

- jövő tanárgenerációjának támogatása, mérhető társadalmi megtérülés,

- a nemzeti nyelv, kultúra, történelem megőrzésének mecenatúrája.

És végül van még egy speciális finanszírozási opció, az ún. „alkalmazott bölcsészet", mint kiegészítő üzleti láb: vegyük észre, hogy van egy szűk, de valós piaci sáv, a digitális bölcsészet, a nyelvtechnológia (magyar nyelvű AI, fordítás, korpuszok), az oktatástechnológia (edu-tech a tanárképzésben), a tartalom- és örökségdigitalizáció, valamint a kulturális adat, amely piaci értékkel bír és kiváló már megvalósult példák! Ezek a közgazdasági egyetemi bevétel-modell kicsinyített, témára szabott változatai lehetnek, szerény, de valódi szerződéses bevételt hozhatnak, és hidat képeznek a tisztán filantróp endowment és a piaci endowment között.

A kulcsmondat a bölcsész-tanári kiegészítő finanszírozási forráshoz : A bölcsész- és tanárképzőnél a cél nem az, hogy „üzletileg kifizetődő" legyen, hanem hogy ne függjön egyetlen politikai ciklus kegyétől. Egy szerény, de tartós, nevesített endowment-alap pontosan ezt a részleges függetlenséget adja meg, ugyanazt a célt, amit a javaslatunk a közgazdasági egyetemi modellnél megfogalmazott, csak más eszközökkel.

Governance - avagy hogyan kerüljük el a „KEKVA 2.0"-t

A legnagyobb veszély, ami az új finanszírozási modellben rejlik, hogy az endowment-alap idővel ugyanúgy elszemélytelenedik és politikai zsákmánnyá válik, mint a KEKVA. Javaslatunk többször hangoztatott saját mércéje - a személyes tét - egyben a védőkorlát is.

Tételmondatunk: Aki egy közösség vagyonáról dönt, annak személyes - anyagi és reputációs - tétje legyen a döntésben. Ahol ez hiányzik, ott a vagyon előbb-utóbb a döntéshozó, nem a közösség érdekét fogja szolgálni.

 

Hat garanciát tudunk felsorakoztatni, amelyek nélkül egy új endowment finanszírozási modell nem indulhat el:

-        Az alapítói és kezelői jog szétválik. Az alapot kezelő testület nem nevezheti ki és nem ellenőrizheti önmagát, ez volt a KEKVA eredendő bűne (Ptk.-elv).

-   Határozott, megújítható mandátum. A felügyelő testület tagjai 5 évre, legfeljebb egyszer újraválaszthatóan, nincs „örökös" tagság.

-        Kötelező belső képviselet. A szenátus, az alumni és a hallgatók delegáltjai kötelezően helyet kapnak; aktív politikusok és pártvezetők kizárva (finn modell).

-        Teljes átláthatóság. Auditált éves jelentés, a portfólió és a kifizetések proaktív, nyilvános közzététele (US Form 990-logika). A KEKVA éppen ezt nem nyújtotta.

-        Valódi személyes tét a kezelőnél. A vagyonkezelő GP-önrésze és teljesítményküszöbhöz kötött díja: nyer, ha az egyetem nyer. A tőke érinthetetlensége törvényi/alapszabályi szinten.

-          A tőke nem költhető, nem zálogosítható, nem vonható el, csak a hozam fenntartható része.

És visszatértünk javaslatunk kulcsszavaihoz: szemléletváltás, kiválóság, proaktivitás. Szemléletváltás nélkül nem fog menni a megújulás. Becsontosodott, kényelmes működési modellt és struktúrát kell – szerencsére nem alapjaiban – új irányba terelni, ösztökélni a változásra. Kiválóságra törekvés hiánya minden jószándékú kezdeményezést átlagossá „zülleszt”. Proaktivitás nélkül pedig nem lesz érdemi és tartós változás.