Magánérdekűvé vált közalapítványok/ KEKVA-sztori közérthetően

 

Talán még a sokat tapasztalt közélet iránti érdeklődő állampolgárt is elképesztette, hogy  a NER-ben milyen változatos módon dézsmálták az állami vagyont és az állam mennyire nyakló nélkül szabadult meg amúgy - Orbán szavaival élve - stratégiai vállalatokban ( MOL, Richter, Rába ) meglévő jelentős részvénycsomagjaitól, kastélyok, termőföldek formájában meglévő ingatlanvagyonától, vagy éppen készpénzétől. Az állami vagyontól szabadulás egyik különös formája lett  az ún. KEKVA  (közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő ) alapítványok létrehozása.

Ezek az alapítványok érdekes minta mentén alakultak, egy részükkel kvázi magánkézbe adtak nagy múltú állami egyetemeket, míg mások esetében komoly ingatlanportfóliót, esetleg kastély, sőt ménesbirtokot és hozzá megyényi termőföldet juttattak a kedvezményezettnek ( lásd Lázár-féle Jövő Nemzedék Földje Alapítvány benne a Mezőhegyesi ménesbirtok, 8000 hektár termőföld, 1374 db különféle ingatlan ). Mondhatni, hogy minden, a NER-ben fontos politikus és üzletember ember így vagy úgy részt vett az állami vagyon alapítványosdi formában történő vagyonátcsoportosításában, merthogy pisztolyt senki fejéhez nem fogtak, amikor kuratóriumi tagok, ne adj isten, elnökök lettek.

Ha az állami egyetemek kvázi magánkézbe átjátszását vesszük, a minta a Corvinussal kezdődött 2019-ben, majd folytatódott és 2026-ban elmondható, hogy az ELTE-én kívül talán már nincs is más egyetem, amely még állami fenntartású lenne.

Mi is tehát az a jogi megoldás, amivel a korábban állami fenntartású egyetemek, kastélyok, borászatok, ménesbirtok és hozzá sokezer hektárnyi termőföld NER-politikusok, üzletemberek „alapítványi” vagyonába kerültek, hogyan váltak a közérdekű alapítványok magánérdekű alapítványokká!

A Ptk régóta ismeri az alapítvány, mint jogi személy fogalmát. Alapítvány nem más, mint az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott önálló, független jogi személy. Az alapító az alapító okiratban meghatározza az alapítványnak juttatott vagyont és az alapítvány szervezetét, alapító pedig lehet bárki, magánszemély, szervezet, állam.

Az Orbán-kormány a Ptk-szerinti alapítványi szabályozáson a KEKVA-törvény megalkotásával módosított oly formában, hogy a „barátai”, azaz a leendő kuratóriumi tagok számára biztosítson egy olyan speciális lehetőséget, amivel ezermilliárdos közvagyon válhatott egyik pillanatról a másikra magánérdekűvé. Még akkor is, ha mindenkit a legjobb szándék vezetett, bár a NER 16 év működése a „legjobb szándék”-ú magatartást, mint fogalmat nem ismerte.

Orbánék az eredeti Ptk szerinti alapítványi szabályozáson nem sokat, azonban annál lényegesebbet változtattak az új törvénnyel, amely törvénynek amúgy nagyon hangzatos célt adtak: „kiemelkedő társadalmi értékteremtő szerep” megvalósítását, jelentsen ez a cél bármit is. Az új törvény alapján tehát az állam ( azaz a fideszes Országgyűlés ), elkezdett egymás után KEKVA alapítványokat alapítani, megtömte ezeket vagyonnal, így többek között belepakolta a kiszemelt egyetemeket, jelentős ingatlanokat ( kastélyok, borászatok, földek, stb ) és készpénzt, esetleg MOL, Richter, stb részvénycsomagot, az alapítványok vezetésére létrehozott 3-5 fős kuratóriumokat, mint vezető testületeket, ezeknek kijelölte, „megválasztotta” első tagjait ( mind NER-es politikus és üzletember, pl Stump István, Lázár János, Varga Mihály, Navracsics Tibor, Palkovics László, illetve Hernádi Zsolt, Csányi Sándor, Váradi József, Wáberer György ), továbbá rendelkezett arról, hogy az alapítvány gazdasági tevékenységként a javára rendelt, illetve általa bizalmi vagyonkezelésbe vett, valamint egyéb forrásból származó vagyona kezelését alapítványi céljaként végzi, és azzal a felelős gazdálkodás követelménye sérelme nélkül szabadon gazdálkodhat.

Ez eddig, mondjuk úgy, hogy nem lépi túl a hatályos Ptk-szabályozás elveit és kereteit.

Azonban, és itt jön a lényeg, arról is rendelkezett ám az állam, hogy az alapítvány alapítója az alapító okiratban az alapítói jogok gyakorlására az alapítvány kuratóriumát kijelölheti, vagy ha az alapítói jogait az alapító okiratban fenntartotta vagy abban arról nem rendelkezett, e jogait az alapítványra átruházhatja. És természetesen az állam ezeknél az új alapítványoknál minden esetben átruházta az alapítói jogokat az adott kuratóriumra. Ez a megoldás már teljesen ellentétes a Ptk azon jogelvével, ami egyszerűen úgy fogalmazható meg, hogy az alapítvány nem válhat „ magánérdekűvé”. A Ptk szabályozás alapvető elve, hogy világosan elkülönüljön egymástól az alapító és az alapítvány irányító szerve (kuratórium) feladat-és hatásköre: míg az alapító hozza létre az alapítványt és határozza meg annak működési kereteit, addig a kuratórium, mint ügyvezető szerv végrehajtja ezen alapítói akaratot és vezeti az alapítványt. Ha viszont az alapítói jogok a kuratóriumhoz kerülnek, azáltal ugyanaz a szerv saját magát nevezhet ki, válthatja le, ellenőrizheti, azaz megszűnik az a kontroll a kuratórium felett, ami éppen a Ptk-szerinti szabályozásban az alapítványi struktúra lényege! És nem véletlenül a lényege, mert egy ezzel ellentétes helyzet, mint amilyent a KEKVA törvény tipikusan és szándékosan létrehozott, folyamatosan generálja az összeférhetetlenségi és visszaélési helyzeteket.  

Nézzük meg közelebbről, miről is beszélünk! Minthogy a kuratórium gyakorolja az alapítói jogokat, ez praktikusan azt is jelenti, hogy a kuratórium leválthatatlan, tagjai maguk választanak elnököt saját maguk közül, ha kiesik egy kuratóriumi tag, akkor maguk jelölnek és választanak helyette új tagot, és döntenek minden olyan kérdésben, amiről alapesetben egy alapító döntene, fogadják el a befektetési szabályzatot, választanak meg felügyelőbizottsági tagokat, jelölnek ki vagyonellenőrt,   és gazdálkodnak  az alapítványi vagyonnal úgy, ahogy legjobbnak tartják.

Hogy pedig semmi álljon az immáron „magánérdekűvé” vált közalapítványok kuratóriuma útjába, még két, látszólag apró, de lényeges könnyítés is bekerült a törvénybe a gazdálkodás szabályozása körében. Az egyik szerint az alapító az alapító okiratban alapítványi vagyonellenőrt köteles kijelölni abból a célból, hogy a kuratórium vagyongazdálkodását és az alapítvány  vagyonkezelési tevékenységének jogszerűségét az alapítvány ellenőrző szervétől függetlenül figyelemmel kísérje. A másik könnyítés alapján, bár az alapítvány alapító okiratában az alapítványi vagyon kezelésének és felhasználásának alapvető céljait és elveit is rögzíteni kell, de az alapító az alapító okirathoz – annak részeként – nem köteles, de mellékelheti a befektetési szabályzatot is, aminek tartalmaznia kell az alapítványi vagyonkezelés körébe tartozó vagyon befektetésére vonatkozó alapelveket, irányokat, befektetési struktúrát, valamint a befektetések tekintetében alkalmazandó döntéshozatali módot. Csakhogy, ha az alapító az alapításkor a befektetési szabályzatot nem mellékeli az alapító okirathoz, akkor az alapítványi célok és elvek alapulvételével ezt a kuratórium, mint az alapítói jogok gyakorlója készíti el a felügyelőbizottság javaslata alapján és az alapítványi vagyonellenőr véleményének beszerzése után, majd azt a kuratórium és a felügyelőbizottság együttesen fogadja el. Mivel pedig az alapítói jogok gyakorlásának többek között a felügyelőbizottsági tagok megválasztása, visszahívása, illetve a vagyonellenőr kijelölése is a része, így a kuratórium az esetleg kekeckedő felügyelőbizottsági tagot és vagyonellenőrt egy pillanat alatt tudja visszahívni, leváltani.

Hogy mekkora tejhatalom ( ellenőrizhetetlen és korlátlan ) összpontosul a kuratórium kezében, jól szemlélteti az előbb szóba hozott vagyonellenőri tisztség díszlet jellege is. A KEKVA törvény látszatintézkedésként bevezette a vagyonellenőri tisztséget annak érdekében, hogy a kuratórium vagyongazdálkodását és az alapítvány vagyonkezelési tevékenységének jogszerűségét a figyelemmel kísérje. A figyelemmel kísérés, mint jogintézmény! Már a megfogalmazásból is látható, hogy a törvényhozói szándék komolytalan volt egy hatékony és szakszerű vagyonellenőrzés bevezetésére. Ráadásul a kialakult vagyongazdálkodási gyakorlat is ezt igazolta vissza. Minthogy a kuratórium gyakorolja az alapítói jogokat, így pl a vagyonellenőrt is ő jelöli ki és szerződik le vele, így komolytalan minden olyan várakozás, ami tényleges munkát remél egy kuratóriumtól függő alapítványi vagyonellenőrtől. Tudunk egyetlen egy vagyonellenőri intézkedésről az elmúlt 6 évben bármelyik alapítványi egyetem esetében? MNB botrányban érintett egyetem vagyonellenőrei is csipkerózsika álmát aludta, mikor dolgoznia kellett volna?

A kuratórium által „tulajdonolt” egyetem bár papíron és látszólag megőrzi függetlenségét, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján a korábbi egyetemi autonómia, ami az oktatás, a tudományos kutatás szabadságában, szervezeti autonómiában ( ennek egyik fontos eleme a szabad rektorválasztás ) és gazdasági autonómiában testesült meg, egyre jobban és jobban csökken.  

Hogy érzékeltessük a vagyontömeget, ami átment állami kézből kvázi magánkézbe, nézzünk néhány példát a K-Monitor segítségével, hogy mégis milyen és mekkora vagyontömeg ment át „alapítványi” tulajdonba és vált „magánérdekűvé”:

Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány -a Budapesti Corvinus Egyetem működtetésével megbízott alapítvány. Itt a kuratórium elnöke Hernádi Zsolt, kuratóriumi tag többek között Lánczi András az egyetem korábbi rektora, Váradi József a Wizz Air vezető és Dr. Bacsa György, a MOL ügyvezető igazgatója. Az alapítvány az induláshoz közel 400 milliárd forint értékű állami tulajdonban lévő MOL- és Richter-részvényt kapott. Itt érdekes még az a vélelmezhető külön érdekkonfliktus is, ami a két MOL-os vezető kuratóriumi tisztsége és a MOL-ban, mint a kuratórium által irányított alapítvány részbeni tulajdonában álló cégben betöltött tisztsége  között van.

Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány: a korábban Szent István Egyetem és több más felsőoktatási intézmények összeolvasztásával létrehozott új agráregyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem működtetésére létrejött alapítvány. Itt kuratóriumi elnök Csányi Sándor OTP vezér. Az alapítvány tulajdonába került többek között a Gödöllői Királyi Kastély, amelyhez az állam azonnali 400, illetve az azt érintő beruházás befejezéséig további évi 200 millió forint költségvetési támogatást is nyújt.

Győri Széchenyi István Egyetemért Alapítvány: A győri Széchenyi István Egyetemet fenntartó alapítvány. Az alapítvány tulajdonába került többek között a Rába Járműipari Holding részvényeinek 20 százaléka, a Győr-Pér Repülőtér Kft., HUMDA Magyar Autó-Motorsport és Zöld Mobilitás-fejlesztési Ügynökség, a Techtra Technológiai Transzfer Intézet és az Autóipari Próbapálya Zala Kft. százszázalékos állami üzletrésze is a győri egyetemi alapítvány tulajdonába kerül. Érdekes momentum, és akár még felvethet az összeférhetetlenség kérdéséit is, hogy Hetzmann Béla, a Rába Járműipari Holding Nyrt. elnök-vezérigazgatója is kuratóriumi tag.

Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány – A Tokaj-Hegyalja Egyetemet fenntartó alapítvány, Kuratóriumi elnöke Stumpf István volt alkotmánybíró, a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos, de kuratóriumi tagjai között van Wáberer György vállalkozó, korábbi kormánybiztos. Az alapítvány tulajdonába került többek között korábban állami tulajdonú a Grand Tokaj Zrt.

Jövő Nemzedék Földje Alapítvány- Kuratórium elnöke Lázár János ( ki más is lehetne!? ), de kuratóriumi tag pl. Csányi Attila is, (ezzel a Csányi-család 3 KEKVA alapítványban érdekelt, ebből kettő egyetemi, a MATE és a Soproni Egyetem ), míg a felügyelő bizottságot elnökként olyan kipróbált, oszlopos tag segíti munkájában, mint Vida „Takarékszövetkezet Szétverő” József. Az alapítványé a Mezőhegyesi Ménesbirtok, 8000 ha termőföld, 1374 ingatlan ( legelők, szántók, rétek, és korábbi börtöngazdaságok termőföldjei )

Az előzőekben leírt pompás törvényi szabályozás az alapítványok gazdálkodása és vagyonkezelése során azt eredményezte tehát, hogy összemosódtak a vagyonkezelői és a tulajdonosi pozíciók. Ezt erősítette, hogy a KEKVA törvény leválthatatlanságot és számonkérhetetlenséget biztosított a kuratóriumnak, nem lehet a tagokat visszahívni, leváltani, ellenőrizni, stb.

Összefoglalva: minden KEKVA kuratórium egyszerre viselkedik alapítóként és ügyvezető szervként folyamatos érdekkonfliktusban saját magával. Az államnak, mint alapítóként már semmilyen jogosultsága nincsen az általa létrehozott alapítvány felett, sem a szervezet átalakítása, sem a vagyongazdálkodás körében, merthogy minden irányítási, ellenőrzési, egyetértési jogot és hatáskört az amúgy ügyvezető szervként működni rendelt kuratóriumra ruházott. A két pozíció ( alapítói és ügyvezetői ) egymásba csúszott: az alapító az alapított és az ellenőrző az ellenőrzött lett egyszemélyben, megvalósult a „magánérdekűvé” vált alapítvány és az „autonóm” kuratórium hungarikuma.

A KEKVA alapítványi rendszer és vagyongazdálkodás tehát minden, csak nem sikertörténet, a „magánérdekűvé” vált alapítványi struktúrába kiszervezett egyetemek autonómiája pedig rosszabb, mint a kommunizmusban volt, gazdálkodásuk fekete lyuk: belelátni nem lehet és onnan információ nem jön ki,  az új kormánynak egyik első teendő kell, hogy legyen ezen rendszer megszüntetése és az eddigi kuratóriumi „vagyongazdálkodás” tételes átvilágítása, a kuratóriumok elszámoltatása.

Hogyan lehet ezt az áldatlan és példanélküli joglemondást tartalmazó helyzetet feloldani? A Kekva-törvény miniszteri indoklása ugyanis nem kertelt, nem árult zsákbamacskát, egyértelműen megjelölt a célt: „vagyonkezelő alapítványok tartós – akár több évtizedes – cél szerinti működése az alapítótól függetlenül is biztosítható legyen, éspedig olyképpen, hogy ebbe a folyamatba az alapító az alapítói jogainak gyakorlásával se avatkozhasson be. …Igaz ez az e törvény hatálya alá tartozó alapítványok esetében is. Ezért az alapító számára lehetőséget kellett biztosítani arra, hogy alapítói jogai akár teljes körének gyakorlásáról ab ovo lemondjon, és e jogok gyakorlására az alapító okiratban – a Ptk.-ban foglaltaktól eltérően minden további feltétel nélkül – valamely alapítványi szervet, adott esetben magát a kuratóriumot jelölje ki.” Emlékezzünk a tételmondatunkra, a Magyar Állam mindent megtett, hogy a közérdekű alapítványok magánérdekű alapítványokká, amolyan kuratóriumi alapítványokká váljanak! Nos, álláspontom szerint módosítani kell a Kekva-törvényt, meg kell szüntetni ezt az alapítványi formát,  mint olyant, és a már meglévő Kekva-alapítványok részére pedig elő kell írni a végelszámolásukat.